A korábbi évektől eltérően, idén rendhagyó módon ünnepeltük a Nemzetközi Fehér Bot Világnapját: csapatunk egy budapesti általános iskolába látogatott el, ahol a gyerekeknek játékos módon mutattuk be a látás nélküli világban rejlő lehetőségeket. Az iskolai program választása nem véletlen: hiszünk abban, hogy ha a játszva nevelést minél kisebb korban kezdjük, annál hatékonyabb tud lenni, s a gyerekek felnőve a fogyatékkal élőket nem csodabogaraknak, hanem teljes értékű embereknek tudják majd tekinteni.

Idén október 15-e vasárnapra esett, ezért az iskolai menetrendet figyelembe véve úgy döntöttünk, hogy pár nappal előrébb hozzuk a rendezvény időpontját: péntek reggel 08:30-kor már gyülekeztünk a Láthatatlan Kiállítás teraszán, izgatottan várva az előttünk álló napot a gyerekekkel.

A Hidegkúti Ökomenikus Általános Iskolába érkezve kimondottan pozitív fogadtatás várt minket mind az igazgató, mind a tanárok részéről, akik legalább olyan kíváncsian várták a gyerekek foglalkoztatását, mint mi!

A programot 10:00-14:00 között tartottuk három helyszínen, ahol az osztályok egymást váltva próbálhatták ki a különböző típusú játékokat, feladatokat. A bemutatóknál és a szervezésnél figyeltünk arra, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a látássérültekkel személyesen találkozni, beszélgetni, hiszen pont ez a közös esemény segíti a felnövő gyermekekben kialakítani azt az elfogadást és általánosan pozitív képet a fogyatékkal élőkkel szemben (jelen esetben a látássérültekkel szemben), amelyért egyesületünk és a Láthatatlan Kiállítás is küzd.

Az első helyszínen Margit és segítője, Eszter vonta be a gyermekeket a Braille írás rejtelmeibe. A helyesírásért cserébe nem maradhatott el a jutalom sem: még egy kis „vak csemegekóstolás” is várta az édesszájúakat a feladatok után.

A második helyszínen, a „labirintusban” Kriszta várta a kalandvágyó fiatalokat, ahol bekötött szemmel próbálhatták ki a vakon történő közlekedést. Itt megtapasztalhatták, mennyire kell figyelni a környezetükre, a különböző impulzusokra, hangokra, illetve itt a fehér bot válik leginkább a segítő társunkká a labirintusból kivezető úton.

Miután sikerült kijutniuk az útvesztőből, a tornaterem felé vehették az irányt, ahol Zsuzsa és Anikó várta őket a csörgőlabda játékkal. A legfontosabb instrukciók elhangzása után a gyerekek 3-3 fős kis csoportokban sorakoztak fel a kapukban, természetesen itt is szembekötve. A feladat: az ellenfél kapujába gurítani a csörgőlabdát anélkül, hogy látnák a kaput, az ellenséget… a játékban csakis a labda csörgése és a csapattagok hangja nyújt támpontot az irányt illetően. Ebben a játékban különösen kellett egymásra figyelniük, hiszen csak a hallásukra hagyatkozva tudtak összefogni, hogy megvédjék saját kapujukat az „ellenség” labdájától.

A rendelkezésünkre álló időt maximálisan kihasználtuk és igyekeztünk minden csoportnak, minden osztálynak maradandó élményt nyújtani.
A gyerekek arcára tekintve úgy éreztem, ez sikerült is. Fantasztikus élmény volt figyelni a tiszta érdeklődést, a figyelmet és azt a szabadlelkűséget, amellyel belevetették magukat a feladatokba. Azt a természetességet, mellyel a látássérültekhez viszonyultak, ahogy kérdezték őket és ahogyan a válaszokat fogadták.
Azt hiszem, az idei Fehér Bot Napja még számunkra is különlegesebb volt az átlagnál és ismét bebizonyosodott, hogy tanulni nemcsak a felnőttektől lehet…

A gyerekeknek és az iskolának köszönettel,

A Láthatatlan Kiállítás és a Bízz Vakon! Közhasznú Egyesület csapata